A műsor kezdetén a diákok Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versének részletével idézték fel az 1956-ot megelőző diktatúra légkörét, majd Petőfi Sándor A nép nevében című költeménye és korabeli történelmi leírások segítségével megidézték a forradalom előzményeit, a debreceni diákok bátor kiállását és az első követeléseket.

A forradalom hangulatát korabeli zenék, dalrészletek és a Karthago, illetve Beatrice együttesek dalaiból vett részletek tették még átélhetőbbé. A színpadon a szereplők felidézték a tömeg követeléseit, a forradalom fő jelszavait – „Ruszkik haza!”, „Nagy Imrét a kormányba!” – valamint a naplórészleteken keresztül a harcok, a félelem és a remény pillanatait.

Tamási Lajos Piros a vér a pesti utcán című megrázó versének előadása méltó emléket állított azoknak, akik életüket vesztették a pesti utcákon a szabadságért. A műsor második felében Faludy György és Márai Sándor sorai már nemcsak a harcok fájdalmát, hanem a nemzet hitét és a szabadság örök értékét hirdették. Márai Mennyből az angyal című költeménye különösen megrendítő pillanatokat szerzett a hallgatóságnak, amikor a diákok az orosz tankok árnyékában hallgató Budapest karácsonyáról szóltak.

A záró gondolatok Faludy György Búcsú Recsktől című verséből szóltak, amelyek arra emlékeztettek, hogy a szabadság nem csupán történelmi esemény, hanem mindennapi erkölcsi választás is: jó és rossz között, emberség és megalkuvás között.

Köszönjük a méltó megemlékezést a 11. E osztály tanulóinak és felkészítő tanáruknak, Deák Gábornak!